Györköny

Weboldal

1. A falu általános leírása és történelme
a. A község földrajzi fekvése és jellemzıi
Györköny a 63-as számú út mentén lévı Nagydorogtól 3 km-re
fekszik. Régen csak ez az egy út tette lehetıvé a falunak az ország
életébe való bekapcsolódását. Késıbb, amikor megkezdıdött az
atomerımő építése, még nagyobb gondot jelentett, hogy a
Pusztahencsét Györkönnyel összekötı út földes út volt, ugyanis
traktorokkal a terményt be tudták ezen az úton Paksra szállítani, de a
dolgozókat a buszok csak kerülıvel tudták a munkahelyükre vinni.
Társadalmi munkával megépítették ezt az összekötıutat, amelyet ma
már aszfalt takar.
A község természetföldrajzi fekvését tekintve a Dél-mezıföld
tájegységen belül a györkönyi löszháthoz tartozik.(1), 3161 hektáron
terül el. Német nemzetiségi falu. Ebbıl következik, hogy nemcsak
az iskolában, hanem 1972 óta már az óvodában is kétnyelvő az
oktatás.
A lakosság nagy része állattenyésztéssel és szılıtermesztéssel
foglalkozik. \\\"A megtermelt szılı feldolgozásához és tárolásához a
lakóhely kialakításával egyidıben valamennyi család épített
magának pincét és présházat. Mivel a kor szokása szerint a pincék
téglaboltozat nélkül épültek, ezért ilyen célra alkalmas területet
kerestek és találtak a község keleti oldalán emelkedı agyagos, löszös
talajú dombon.\\\" (2)
Az 1900-as évek elején a présházak száma 420 volt, jelenleg
293 présházat használnak rendeltetésszerően. Az 1980-as évek
elején úgy döntött a falu lakossága, hogy ezt a szinte skanzennek
tekinthetı pincehegyet megmenti az
utókor számára. Ezért nagy akarattal és összefogással nekiláttak a
dzsungelos részek kiirtásának, kitakarításának, majd a farönkökbıl
alkotott ülıkék és a vizesblokk kialakítása következett. Ünnepélyes
átadása 1987-ben volt, itt került megrendezésre a Nemzetiségi nap.
1989-ben a Szebb emberi környezetért országos pályázaton II.
helyezést ért el vele a falu.
Györköny másik nevezetessége a Falumúzeum, vagy ahogy a
falon látható, \\\"Dorfmuseum\\\".
E népcsoport kultúrájának, lakáskörülményeinek kívánt emléket
állítani a Kossuth u. 325. házszám alatti Falumúzeum. A tárgyak
összegyőjtését és a ház berendezését Kuti Imre irányította,
ünnepályes átadás 1983-ban volt.
Maga az épület valamikor az 1900- as évek elején épült döngölt
falakkal, kis ablakokkal, nádtetıvel. Az épület érdekessége még,
hogy tőzfal paticsból készült. Három helyiségbıl áll: az ajtón
belépve a konyhában vagyunk, amihez egy nyitott kémény és
kemence tartozik. Szinte hiánytalanul berendezett konyha tükrözi a
régi életet. Az 1880 –ból származó szépen festett köcsögtartó
deszkán és a hozzátartozó edényeken akad meg elıször tekintetünk,
majd s szemközti falon a tányértartón és a festett tányérokon, melyek
mellett régi evıeszközöket láthatunk. A kemencén és a mellette álló
„csikó”- tőzhelyen füles cserépfazekak, öntött vasból készült
fazekak, lábosok és egyéb apró konyhai felszerelések árulkodnak a
múlt emlékeirıl. A kemence mellett a kenyér és a kalács sütéséhez
minden fontos kelléket megtalálhatunk: sütılapát, dagasztóteknı
állvánnyal, kendı a tartófával, lisztes lapát…stb
Az utca felıli „ elsı szoba” a tulajdonképpeni élet színtere. Itt
született meg a gyermek és itt ravatalozták fel halottaikat. Belépve,
jobbról és balról egy szekrény áll ( 1882- és 1896 – ból ). A véletlen
mőve, hogy a festett láda – amely 1833- ból való - tulajdonosa Koch
nevő.
A folyosóra nyíló ablak alatt áll a sublót, rajta varrott terítı, melyen
faragott tükör és különbözı porcelánedények állnak. Az asztal
sarokpad öleli körül, 1885-ös évszámmal, valamint az
öntvénykeretes petróleumlámpa díszíti még ezt a sarkot. Az asztalon